Engedj el súgják
suttogják a fáknak
libbenő - lebbenő
tarka kis csodák
vörösek
bordók
barnák
és
sárga levélkék integetnek
vége hát az őszi tarka utolsó szerelemnek
nincs idő hosszú búcsúzásra
meghajolnak engedelmesen az ágak
könnye is alig van a dermedt deres világnak
éjjeli felcsukló sóhajok
keresik a napot
nem siet és nem is késik
harmatos fűszálak gyöngyeikkel megigézik
emelkedik de elfedi a pára
fodros - furfangos
gőzoszlopok
takarót vonnak a láthatatlan Dunára
és
hajók fúródnak a tejszín némaságba
alig világít az útjelző lámpa
elhalnak távolodó hangok
a
szél lankadatlan
szalad
teszi a dolgot
seperni kell
itt járt a fagy
és
a
levelek egyre hullanak
arany eső lepi a dombokat
búcsúzni kell
nincs könyörület
virágok közé hulló könnyű bánat
új színt ad a terheitől roskadó
novemberi reggelen bágyadtan nyújtózó
jégszilánkos
megszeppent világnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése