Őszi tango

 

 TANGO

Megnyílik az ég

homály függönyt cafatokra tép

rakoncátlan csillogás  hívogat az áradó Dunán

távolról érkező fuvallat kényszerít

hatalmas ágakat

vetkőzzenek

megint

árnyak közé befurakodó fények

átfestik az őszi borús képet

felszáradó kövér cseppeket nem keresek

pocsolyák közt lépek

árok szélén kései lila virág remeg

rubint piros bogyók

billegnek lágyan

gyönyörrel teli időutazásban

itt

még a nyár utolsó tarka foszlányai

amott

őszi kavalkád ragyogó lombjai

bágyadt rozsdás  levelek

az

első merész fuvallatra engedelmesek

ölelik egymást úgy zuhannak

sápadt táncuk megtetszik a napnak

mosolyog rájuk kegyesen

reménytelen tócsába hulló árvult leveleknek

ne fájjon annyira a válás

mély

utolsó

sóhaj

betellünk a jóval

kanyargós erdei utakon ránk borul

vércseppes fátyol

pirosló búcsútüzekben a folyó is lángol

fázom

szorosabbra húzom könnyű kabátom

meglep az est

utat keres a vágy

még soká érezzem

lábam alatt zizzenő avar fanyar illatát

 

üres a parti asztal

senkit sem marasztal

levélfoltos abrosz

 nem gyöngyözik

rozétól párásan karcsú pohár

ablakon át

halk muzsika szűrődik

dallama átölel majd libben 

tovább

 

homályból

homályba

lép

a

szunnyadni készülő világ

valahol távol esti tűz lángol

szikrája szétszaggatja

a

sötét leplét vonszoló

kertek alján osonó

füstszagú magányt.