Órákon át
ültünk és néztük a Dunát
semmi és minden
kitágult itt benn
méhek finom szirmokhoz értek
mély zsongás
hársuló nyári csoda
illatok
vállamon hintázó sóhaja
fejem felett
galamb úr hazaérkezett
asszonya pedig halkan
arrébb húzódott talán
a
maroknyi gallyban
fészek
mélyében készülődő élet
fel s le cikázó fecskék vacsorájukat keresték
majd
megjöttek a gerlék
hosszú köröket írva
repültek a folyó fölé és azután vissza
dongók darazsak
mindenféle aprócska népek
zúgták
zümmögték
csoda az élet
vártam az alkonyt
hulljon rám édesen
s
mint
a
mesebeli képeken
távolból felbukkantak lágyan
szárnyaltak a hálni készülő világban
egymással muzsikáló párban
s
a
dallam
belém lopódzott lassan
néztem őket
gémek
északnak tartottak
szárnyaik szinte összeértek
azután
repülő zúgott
sárkányok szárnyán fény cikázott
vízbe hulló cseppek közt
a
kopott komp is ragyogni látszott.
(A mű kész, az alkotó(k) pihennek...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése