Szeretem az eső utáni reggeleket, bevallom, az eső nélkülieket is, de ma az éjszaka és a hajnal ajándéka tágítja a boldogság keretet.
Hajnali derengésben felcikázó villámokat és a felcsattanó dörejt követő ébredés finom, semmihez sem hasonlítható rezgéseit.
Négy körül érkezett a vihar... Zsömle, az eb ablakkaparászása után kibotorkálni, beengedni, nyugtatni és utána ismét álomba zuhanni kicsit még hallgatva a neszeket... Érett eper koppan a fáról, csatorna nótázik, eresz dalol, cseppek csorognak, s a fák hajladozva sóhajtanak a szélben.
És!
Szeretem reggel jutalmát a megzavart pihenés után. Öt számmal nagyobb, nedves kerti félcipőben lelépegetni a lépcsőn, tucatnyi csigát kerülgetve közben. Nézni a mindenütt felragyogó cseppeket, a szikrázó fényű folyót, beszívni a frissülés illatát.
Nincs szebb és jobb! Megőrül a kertem gey kiadós zuhét követően, tíz szorgalmas locsolás nem ér fele egy égi öntözéssel. A napok óta lesett kedvenc gyertyavirágom máris szirmait mutatja nekem. A tegnapi, tegnapelőtti palántázás "alanyai" élednek, nekirugaszkodott a kéretlen napraforgó a magas ágyás közepén, és minden csupa csepp, csuda csillanás. Nem csak a növényeim ujjonganak! Tarka lepke száll virágról, virágra, méhek döngicsélnek a levendula körül, káprázat fürgeségű szenderek dolgoznak szaporán, s a hárs részegítő illata betölti a kertet. Szundikáló bogarak ringatóznak friss szirmokon, magasba nyújtózó tűzliliomom sem kéreti magát tovább, kifeslett szirmok, boldog nyáridő...
Muzsika az egész! A szívemnek. A tegnapi borongós alkonyhangulat oda, életkedvileg kilengést jelez a mutató. Pozitíve! Csakis!
Szerelem ez, az életé, a teremtés dicsőítése, a szomjúhozás felfakadó pillanata. Orvosság, gyógyszer.
És akkor még nem is szóltam a cseresznyefán portyázó madarakról, a hajókról, s az ablakban az éjszakai hancúrozástól fáradtan elheverő macska álmairól.
Hála! Hála és egy szép dal...
Nyáridő... hogy muzsika is legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése