Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2024. január 15., hétfő

Fázós világ...

 



És a híres dal..., amit hazatérve meghallgattam.
 
 
Amikor a világot járva "zsebre teszünk" képeket, pillanatokat, ritkán fordul elő, hogy a megragadó szépségek, természet, táj, virágok mellett más is megmutatódik.
Séta közben láttam luxusotthonokat, ferrarival a felhajtón, lenyűgöző szépségeket, történelmi távlatok ejtettek ámulatba.A meseszép Henley On Thames  belvárosában szemetet sodor a szél, kuka pedig sehol, az előttünk sétáló férfi lazán hajítja el a cukorkás papírt...egyetlen szeméttartót fedeztem fel hosszú sétánk során.
Oxford külvárosi mellékutcáiba bepillantva a szem nem káprázódik a cukormáz nélküli világtól.
Ha egyetlen szóval kellene összefoglalnom: brrrr.

Egy elkapott apa és fia fotó és egy kép a mellékutcákból. 

Agyamba befészkelte magát egy alkonyi pillanat is.
Angol kisváros ódon falak, több száz év visszapillantás - templom, vén házak, boltok, és fényes kirakatok.
Gyerekek indulnak haza az iskolából.
Kislány szalad társai után félcipőben, rövid nadrágban, vékonyka zakóban, lábán térdzokni. Mögötte anyukája ballag - vastag, térdet takaró kabát, meleg nadrág, meleg cipő, sapka és sál.
Süvít a szél.
Elborzadok.
Szorosabbra fogom a sálamat.
 


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése