Életszerelem - régi vers - új köntösben....

Szőkén ragyognak fel a fények

ha arra a napra gondolok

virágkelyhekben élénk tüzek égtek

bőrömön éreztem minden

szélfútta pillanatot
friss

esőtől fellazított utakon indultunk

gondolatom még visszajár

csendes erdei ösvényen

vak szívtitkokat talál

szürkeségből

váratlan tört rám

lepketáncos tündérragyogás

kérgüket vesztett fák között

lila villanás

apró orchidea tágult kehellyel

élet leheletére várt

lehajoltam
arcomra új színeket festettek

bársonyecset puha szálai

szél ringatta fűben

karoltam

múltat

jelent

fülembe sodorta a szél

ismeretlen világ

vágyott végtelen hangjait

bástyám a bánat

rogyni látszott

repedeztek megunt falak

csend volt

arcomhoz préselt sóhajokat

mohón vert vissza tobzódó szívzuhatag

kapzsi kalandor vér

lüktetve száguldott át táguló ereken

zöld földköpeny pazarló pompája
minden árnyalatának sugallata

életszerelem
tépett percvarázslat

révület

borzongató vágyak

ág reccsen felriadok

útjaimon régi létindák

szótlan birodalmam múltszövevényei
várják hogy visszataláljak.