Mielőtt locsolni loholok néhány képet megőrzök itt is e hétről - kertemet máris számtalan lakója "hangiccsa fel". (Valamelyik gyerekünk mondotta ez a szót - most felbukkant a mélységből.)
Hőség van ma is, s a hatalmas eperfa gyümölcsei hangosan koppannak a teraszon. Néhány madár csipereg, kezdődik a reggel...
Megjelent az első tavirózsa. Csíkos, pöttyös, zöld, barna, narancsszín rovarok, lepkék, zümmögő kórus. (Futok is ki, hogy le ne késsek a reggeli szépségekről - 5.30 perc van, s alig aludtam az éjjel.) A kelő nap beragyogja a kertet, a folyó csillogó szépsége vonz, még nem robognak rajta, az első korán kelő horgász már legalább egy órája elindult a túlpart felé. Este is öntöztem, s most is, hátha megmaradnak károsodás nélkül a növények.
Nem tudom mi az oka, de a képtároló nem minden kattintásomat őrzi meg... néhány szép fotót hiába keresek. Az első kép - ernyős verbéna, tavaly kaptam egy ismeretlentől, egekbe nő, már nagyobb, mint én, régen vágytam rá és egy kertes bejegyzésből megtanultam a szaporítást is, és már növögetnek a csemetéi is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése