Eljött a nap
június
súgom magamnak
hárs zsongató
méh tekergős
ég sarkában messzi felhős
tűz már a nap
de
halk még a nesz
hívogató és sejtelmes
rókalepkét
megcsodálom
magasba nyújtózó faágon
huss
el is száll
nem téblábol
csapong
libben
tovarebben
eltűnik szirmos
kusza tengerekben.
Pipacs bolondoz
eper koppan
még nem érett
megkóstolom azon nyomban
néhány szem van a markomban
hangyaboly
gerle
rózsabogár
méhek
hulló szirmok
tág világok
kókadó
szomjas virágok
szellő éled
friss tekergő
kint és bent ének
messze zengő
a
nyár első dalával
ünneplem
hogy itt vagy
s
értlek
nyújtózkodva
még elérlek
csepp hull
dongó ébred
épp
úgy
épp oly halkan lépek
ahogy
a
rigó keresgél
amikor a kertbe téved.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése