A fény jele...

 

Csak a csend...

Hajnal

néma és sötét

hagyjuk el a komor feketét

szürkés napok világát

vágyjuk

várjuk

sóhajtjuk

 tisztaság imáját

gyufa sercen

egyetlen gyertya ég

óhajtjuk a rendet

szűz fehér lepel

terüljön szét

 vetést őrizzen

védjen

óvjon

fényre

sóvárgó lelkeket

tisztítson

élni tanítson.

 

Csak a csend

az

a

jó

s

ha nem is hull ma a hó

a

gyertya ég

lángja megremeg

ünnep felé indulunk

jóra igazítsd Uram

erőtlen léptemet

!

Készülődés?

 

Töredelmesen bevallom nem kenyerem a hosszas adventi készülődés. Mielőtt belekezdek eszembe jutnak a be nem végzett feladatok. Így aztán rendszerint csúszásban vagyok. Tegnapelőtt végre kisütött a nap, s kilépve szemembe bökött a dughagymás zacskó látványa, adventi dekorhoz kezdeni addig, amíg az ablakban még itt is ott is hevernek nyári, őszi lenyomatok... badarság. Munka még ezer, fel sem sorolom, az esős, ködös napok után öröm volt végre kilépni és élvezettel végig nézni a szépségeket. Rózsában gyönyörködés, kerti víztároló kieresztése, hagymaduggatás, szanaszét szerszámok eltétele. Hetekkel ezelőtt vettem még egy nagy virágosládát, földet is, s sorsára várt türelmesen egy zacskónyi mindenféle virághagyma vegyesen. Tulipán, jácint, nárcisz, s egyéb korai szépségek hagymái. A nap besütötte a kertet, a láda még mindig üresen tátongott, azaz majdnem, hiszen a múlt hétvégén  sötétben sepregetni vágyó kicsinyeimmel avart gyűjtöttünk bele, 3. és 4, L seprű rajongók, együtt hajkurásztuk a leveleket hármasban... Így hát megvolt az alap, került a ládába egy zsáknyi virágföld, ázott hatalmas darabokban... Igyekeztem porhanyósítani, s a zacskó tartalmát mind beleduggattam, szegény hagymácskák szinte egymás hegyén-hátán várhatják a kikeletet, biztonságban, betakarva a vetkező hársak leveleivel. Némelyik már mutatta is parányi  kis zöld életjelét, egyszóval a legutolsó percben kerültek helyükre. Ez a láda a második, s 4. L  1.5 éves leányzónak készült, s ha beköltöznek majd épülő otthonukba legyen nekik mini virágoskert... 

Dughagyma a helyén, kerti szerszámok csucsulnak, bár lenne munka még, s ha a jövő hetet nem uralja le a köd, akkor egy kis áskálódás még előfordulhat. 

Meglátjuk.

Őszintén szólva kétségeim vannak - lesz e itt ma adventi készülődés, hiszen addig még ezer a dolog, ha kisüt a nap letörölni az ablakpárkányokat, fenyőágat metszeni onnan, ahol már majdnem teljesen elállják az utat... Néhány db toboz, dió, mogyoró, mécses... s némi lendület. Végül előbányászni a kincsekkel megrakodott banános ládáimat, hogy  szépségesen várhassam a kislányokat.

A rózsák még mosolyognak, s felfedeztem 3-4 szem málnát is, melyek még 3.L-re várakoznak.

Keresztül kasul... 5. Győr és Öttevény

A rózsa, melynek kelyhén hópehely pihen Öttevényben virul, erősen tartva magát. Vonattal utaztam, a dombok és mezők mind havasan pihentek. Mesebeli lepel, friss hideggel. Az utóbbira nem vágytam túlságosan, így fodrászkodás után Győrbe érve csupán rövid sétát tettem a belvárosban  anyagbeszerzésileg - zokni hóbortom kielégítése végett. Hazafelé hosszú volt az út, saját buta döntésemnek köszönhetően.Győr mindig szép, mindig mutat valami újat - kedvelem.

 

Komárom felé...

Ezennel a keresztül kasul utak lezárulnak... legközelebb messzebbre felhők közt "megyek".

 

Hálásan... Keresztül kasul 4. Budakeszi... Hálaadó Istentisztelet...

 Friss hó, unokák, emlékezés és hála!

 

 

Keresztül kasul... 3. Salgótarján

Kedvenceim között előkelő helyen szerepel Nógrád vármegye... egy hete jártunk ott, az idő cseppet sem volt csalogató. Ólmos szín, felhő, jéghideg esőcseppek... Egy szóval: brrrrrrrrrrr. Így elmaradt a szokásos csavargás erdőn, mezőn, réteken. 

Adományláda adományozása - a salgótarjáni református gyülekezet számára, Szepesi János fafaragó népi iparművész készítette, s az egy éve átadott imateremben tölti be ezentúl funkcióját. 

Szeretettel készült, tudva, hogy a jó kedvű adakozót megáldja az Isten! 

Babits... 141

 

Babits Mihály születésnapjához közeledve... November 26-án, 141. éve, hogy megszületett. Egyesek szerint éppen azért Szekszárdon, hogy Karinthy Frigyes utóbb megírhassa: Szekszárdon születtem színésznőt szerettem c. versét.

Nekem Ő az óriások egyike, anyám kedvencei közül való. Szájából pehely könnyen hullik a szó. Lenge rímek remegnek, minden egyes sora beillik műremeknek.

Alkonya bársony, hajnala pír, s ha bárki utána születve verset írni bír, bátorkodik, utóbb érzi, körötte különös szellem ólálkodik, s rekedtes hangon krákog számon kérve, hogy merjük meggyalázni a szavak selyméből szőtt világot?!

Egyszóval KÖLTŐ, hangja bársony, régen szólt hangot hallgatva gondolok rá e reggeli ködös világon visszafelé nézve, s anyám köteteire gondolok, esténként lefekve ugyanabba a tőle örökölt ágyba... feje fölött könyvekkel rakva volt a keret, fejből tudott számtalan szebbnél szebb verset, tőle tanultam el, hogy írjak. 

Kockás papírkák helyett, gépbe pötyögtessek mindent, mit látok, s érezek.

 

"kedvedért alkotott..." Gyönyörű, feledhetetlen hangot hallhatok:                                             Zsoltár férfihangra

Keresztül kasul... 2. Sümeg plébánia templom

A plébánia templomban barátunk tartott ismertetőt.

A link a templom történetéhez vezet. 

Lenyűgöző tudása lehetővé tette, hogy értő módon figyeljük, és megértsük a különleges freskókat.

Keresztül kasul... 2. Sümeg vára