Gyulán - 100 éves cukrászda...

 

Ragyogó napsütés és egy régi-régi vágy teljesülése... valamint egy ötlet elvetése. Melyik város van hozzánk legmesszebb, ahol még nem jártunk? - vetődött fel a kérdés, midőn múlt héten szülővárosom, Nyíregyháza felé gurulva 10 napos matrica vásárlása mellett döntöttünk. Ha már 10 napos használjuk ki - és Gyulára esett a választás. Valaha régen egy villanásnyi időt töltöttem ott, átutazóban Arad felé. Tél volt és szomorúság, gyógyszerért mentünk oly messzire. Hátha még nem késő, hátha segít. De már nem volt értelme az útnak, a beszerzésnek, a kijuttatási kísérletnek... Így bennem Gyula kettős jelentőséggel bírt. Egy hiábavaló út egyik állomása, és egy felfedezésre váró ismeretlen város. Anyám 16 éves korában meglátogatta nővérét, kinek férje katonaként éppen Gyulán állomásozott, ők voltak azok a rokonok, akik családi kalandjaikat 26 településen élték meg, ebben több ország is helyszín volt, s végül Léván élték a, háború utáni évtizedeket. Nos Anyám hosszasan maradt Gyulán. S én tegnap valamiféle restanciát is leróttam. Gyula gyönyörű, a Száz éves cukrászdában kezdtük az ismerkedést, s az elfogyasztott sajtos roló kenterbe veri eddigi kedvenceimet. A séta során hatalmas platánok, gondozott virágágyások, szép épületek közt gyalogolva ismét erőt vett rajtam a tegnap kezdődött /alacsonyság vérnyomásilag, így a fürdő - a bekészített kellékek ellenére - elmaradt. Sápadtan andalogtam a szépséges városban, s gondoltam közeli - távoli szeretteimre, kik szanaszét a nagyvilágban még nem láthatták ezt a kedves, Anyám szívét elrabló városkát...