Alkony felé... /régi versek/

 

 Szórt szirmok

kavicsok

csigák

szél ringatott melódiák

rég hallott

hangok
szavak

szívketrecemben nyugszanak

tenger

víz

fodros homok

elmosott évek
lábnyomok

tajték

kél

sziklával pöröl

sós seb

kéz
könnyeket
töröl

létzsongás

sóvár

mohó

körforgás

tánc

titok

szívvágy szilánk

éveket
számoló

csend

sóhaj

hosszú alkonyok

ölelés

míg

felolvadok.

2015.01.21.