Kicsapongás - nem, nem én... a hőfok volt a tettes, huszonhárom fok november elsején, aranyló meleg ringatta a kertet. Minden ragyogások közepette érezhető volt, hogy valami készül, hullámok fodrozódtak a heves déli "széltül"... Rövid sétára vetemedtem, szomszéd néninek mutattam új utat, s gyönyörködés, ámulat mellett nem fotóztam túl sokat, nehogy a szépség kilógjon a képből. (Azaz a pusztulás belelógjon...)
Összevissza vannak itthon mindenek... láda alján tél ellen elbúvó katica sereg, csipkebogyó, tavaszi virágok, krizantém, mindenfelé mindenféle csodákat látok...
Az ősz szépségét és a vele járó pusztulást is látom és fényképezem. Mert jó megőrizni, és átadni azt, ami az évszakkal jár. Szépek a képeid, a csipkebogyós a kedvencem. Jó, ismerős érzés töltött el írásod olvasásakor is.
VálaszTörlés