Macska a kert közepén
idegen
hűségesen őrzi a tegnap vakondtúrását
csendesen
hidegen kezdődik a nap
párásan
ködösen
macska üldögél
arany levelek elmúlást játszanak
valahol messze távol hajó halad.
Köd takaró
áthatolhatatlan fátyol
messzi szürkeség peremén
néhány
bordó bokor
víg nyári időket gyászol.
Bólogatnak az utolsó karcsú virágok
lesben áll a bánat
ölelős napokra vágyok.
Hogy szólj
hogy súgj
szomjat oltani jó szóval
kézfogással elmúlni segíts.
Valahol szemben már pislákol a fény
bolondul kitart egy fűz
levele még vakítóan smaragd
alatta rőt szőnyeg
avar kupac
sejti
hogy
ékessége nem soká marad
lopakodik a tél
balga a szív
csalóka a szándék
meleg napokat remél
forró teát
mézédes kacajokat
sóváran kíván még.
Napindító szépséget adott a versed. Szeretem a jól megválasztott, találó jelzőkkel is láttató soraidat. Ezek most megint azok voltak.
VálaszTörlés