Embertelen időkben is - sorsok három percben.
Vannak véletlenek és vannak sorsszerű találkozások, a miénk bármelyik lehetne...
A kapocs - Sipos József kárpátaljai református lelkész és a helyi református gyülekezet adománygyűjtése. Amikor évekkel ezelőtt Ercsiben találkoztunk rájöttem, hogy 2013-ban hallgattam őt egy esti bibliaórán, amikor barátoknál jártam Beregszász közelében. Első és feledhetetlen utamat sajnos nem követte újabb alkalom, pedig barátsággal, szeretettel, természeti szépségekkel és történelmi összefonódással ajándékozott meg az a pár nap.
Több mint 5 éve, hogy mégis gyakorta megteszem az utat - ugyan csak virtuálisan - "odaátra", azóta, amióta meghallottam kimondhatatlanul fájdalmas történetüket...
Meglepett, készületlenül ért a minapi telefonhívás, ahogy a tv stábja bevont a forgatásba.
A segítés, melyben több társam is volt és van helyből és távolabbról is - számomra nem csupán anyagi jellegű. A legnagyobb ajándékot én kaptam, "megtanultunk" írni, olvasni, és kinyitjuk a távolba vezető ajtókat napról napra... hol pár kép, hol tanács kérés, hol napi lecke formájában.
Erzsike jó tanuló, hiszem, hogy e közvetlen kapcsolat mindannyiunk javára szolgál.
Köszönet a kitartó segítőtársaknak!
MINDEN NAP KICSIT JOBBAK LE-HE-TÜNK!
Sok minden jóról és főleg szépről olvastam a blogokon ebben az időszakban. A te történeted az egyik legszebb közülük, és mondhatom, hogy nem is az egyik közülük, hanem a legszebb.
VálaszTörlésOlvastam nálad korábban, hogy tanultok írni és olvasni is. Most azt láttam, hogy ezt már múlt időben írtad: "megtanultunk". Ez egy igazi ajándék, és neked is az.
Még sok minden áll előttünk. Szeretném, ha a kisfiú nagymamája sem maradna analfabéta.
Törlés