Hó sehol
köd burkol mindent
a
folyót sem látni innen
csend
puha rétegén át
nem hallom ma
a
harang
hívó szavát.
Gyertya lobbanó lángja megremeg
üres lesz ma a tér s háladal helyett
némaság honol a kő kereszt felett.
Hó kellene
friss
üde
fürgén hulló
fehér kristályszemek
hogy
eltakarjon
mindent ami csúf
s
egymáshoz
szelíden szólnának
melegségre vágyó
napi harcaikban
megfáradt emberek.
Kellene a hó, hogy az első tisztaságában még gyönyörködhessünk, és elrejtsen nyilvánvaló dolgokat. Hiányzik a szelíd szó, és a fáradt emberek sem élnek sokszor vele. Azt hiszem nekem szerencsém van, hogy hallhatom őket.
VálaszTörlés