Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2026. február 17., kedd

Egy régi kép és egy mai álom...

 



A lét innenső
és
túlparti üzenetét
egyaránt csodálom.

Micsoda helyzet
álmomba csempészett rejtvény
Anyámos hajnali üzenettel
keres meg!

Elfelejtettem a számokat
és
dédelgetett titkodat
hogy a Földre
érkezés
oka
és
célja
az
hogy
legyél boldog
zene
vers
kép
szó
pillangós virágos kerted.

Ott állok a régi kapu előtt
belépni lenne jó
kód
jelszó
kulcs
halványuló emlék
tudom nélkülük
otthonodba
be sem mehetnék
TE
valahonnan
egy másik világból
álmot küldesz
hisz
a
lélek nem alszik
Mama
megfejteni igyekezem
hidd el nekem.


/Julianna napon, a neved napján- 2009-ben, kezdődött el a vég.../

2 megjegyzés:

  1. Megint elgondolkoztató vers, és ötvözi a múltat és a jelent, a vágyat és a valóságot is.Jó nagyon!
    A jelen valósága a kód is, memorizálom a sajátomat, hogy be tudjak jönni, ha nem tudom azt a "biléta-izét használni", ami automatikusan kinyitja az ajtótkód nélkül is. Próbáltam most felidézni a számot, de nem ment.
    Valószínű, hogy a versedben a kód, a jelszó és a kulcs is a titok nyitására való, de én lefordítottam egy kicsit a mindennapi életemre is. Bocs'!
    Mióta képes vagyok elmélázni az életemen, próbálom megfejteni a dédelgetett titkot, van amire rájöttem, van amit még mindig homály fed.
    Ez van!

    VálaszTörlés