Deres már a kert
s
a
partoldal is végig
folyó fölött párapamacsa fehérlik
kövek és kavicsok bármilyen kevélyek
mégis behódolnak
az
ősz kételyének.
Deres már a világ
hajszálam ha hullik
még mindig meglep
ez az ezüst
biztosan enyém itt
?
Elmúlt
búgja
ezer fura
magra éhes dalnok
őszi arany zuhogásban
lopva lesem ahogy
feketén
csendben
fák alatt molyoltok.
Csak
hull
a
ragyogó
kavargó őszi zápor
arcomat súrolja bronzos levél éle
titkokat súg
egy
réges-régi
elvétett
édes
őszi találkozásról.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése