Ahogy ébredek látom
szürkeség gomolyog a láthatáron
eltűnt a folyó
s
el a túlparti füzesek körvonala
őszbe szelídülő világom
reggelre hová lett
hova?
Kerti fű maradékán dér honol
a
nap
késik
pironkodva ébred távolban valahol
de
csitt
itt
csillanó Duna kerestetik.
Ablakhoz lépek
pára és hideg
tegnap
még
rózsásan bóklászó sugárba léptem
ellopták mára
ki érti ezt?
Lomhán terül a fény
s
lám
mellényem takaróvá változott
mezítelen a szobor
kavargó
hulló levelek nem érinthetik
sem itt sem amott.
Nézem hosszan amint didereg
pőre a test
mellén átvetve a mellény
nyár
csobogás
vágy
derű
elkerüli az élet
kővé dermedve sem egyszerű
tolvajok settenkednek
elcsenik a percet
kései nyári vágyak
s
jelenbe hulló rozsdás levelek
egymással feleselnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése