MÁRCIUS

 

Március

Robban a reggel

égi s földi tüzekkel

szívet tágító szelek

siklanak a nagy folyó felett

élet és halál

egyensúlyozó könny

szemem sarkában

buggyanásra vár

 

ablakom alatt

hóvirágszirmok a semmibe hullanak

arasznyi

dalt dúdoló korai madár

január

február

és

itt is lesz a nyár

 a

szemközti parton

önfeledt kácsák fürdenek

az

erdő peremén

kék

csillagvirág remeg

ott a hóvirág is tartja magát bátran

árnyékos fák alatt

millió bimbó

igazítja s tárja szét

illatrészegen

szűzfehér selymét

avar zizzen

riadt nyúl fut át a réteken

messzi felhők közt

madarak szállnak

szinte összeérnek a szárnyak

szerelmes nótát fütyülnek

a

tavaszt sóhajtó

 vágyéhes

sóvárgó világnak.