Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. március 10., szombat

Térden....




. "S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét és virágát is tudom..." R. M.


Én térdelek, hogy érezzem amint a föld leheli az életet, sima fény pihen megviselt leveleken, szirmok fakadnak, vagy éppen szakadnak, lassan ereje és kedve támad a napnak.

2018. március 9., péntek

Fényviszonyok....





Tavaszleső reggelen...

2018. március 7., szerda

Színekben gazdagon.... idegen szirmokkal ékeskedem.



Mert nekem sosem volt és sosem lesz.
Mert káprázatos.
Mert törékeny gyönyörűség.
És!
Mert ma még oly szürke kinn a reggel!

2018. március 2., péntek

Tavasz elé....




A
legszebb
TE
leszel
kopár fákat rügyekkel
ékesítve
fel
 
selymek
fényorgiák
festik át nemsoká
a
jéghártyás
Dunát

csillanó sugarak
rongyos földekre majd zafírt gurítanak

kedvünket semmi sem szegi
határainkat ma még hatalmas hó fedi
jégcsapok híznak ereszünk alatt
egyetlen elkésett hóvirágom
felfalta mohón a fagy

bent
a
kályha
küzd
dacol
fahasáb rubintja vörös árnyakkal
bánatot rabol

hideg
hajnali csendünk megremeg
fekete kormorán fellegek
vacogó
órák
napok

éhes rigókat jól lakatok

elszállnak hamar
hamarosan felfakad a dal

addig
is
kerti asztalomra dermedő körömmel
bolondos tavaszi szíveket rajzolok
várakozó örömmel.





2018. március 1., csütörtök

Miiiiinuszok....








2018. február 21., szerda

Szénrajz....


Szénrajz
ez
itt
fekete
és
fehér
életasztalon


fázós világunkat
paplan takarja
vakítóan fehér
szorgosan szitálva befedte a tél
parányi jelek
hatalmas
abroszon
búcsúzó
pihék
reszkető bokrokon

néhány szál ledér virág
tavasszal álmodott
selymét széttárva
szirmot és könnyet
hullatott

karcolásnyi csendben
minden sebezhető
szívekkel körözve múlik el az idő


csend repít
bámulom ázott ágak unhatatlan
szelíd játékait
csepp
hintázik
gyémántsor remeg
gyöngyszem
kincsüket többé már
meg
nem
lelheted


lábnyomok a kertben szanaszét
firkálódtak a hóba titokzatos mesék

szél kél és kalimpál
gyenge hangokon
fáradt kerti szegleten
ázott szárnyú
magkereső madárka magányosan oson.

2018. február 19., hétfő

Őszinte szavakkal....

Kihagyhatatlan
 https://www.youtube.com/watch?v=WmO6n0-TnAw

László Károly....

 "Pécs, Auschwitz, Basel, New York: a neves műgyűjtő fordulatos életének főbb állomásai. Volt túlélő, pszichoanalitikus, író, lapkiadó, a (főként) modern magyar művészt elkötelezett gyűjtője, fiatal képzőművészek mecénása – de mindenekelőtt az életét tudatosan, kritikus tekintettel megélő világpolgár, aki azonban kötődését szülőföldjéhez mégsem vesztette el"

Zsidóság, élet és halál.

2018. február 17., szombat

Temesi Éva emlékére...

Ceruzarajz arannyal...

Fénypászmák
életrepedések
sugarukban idézem arcod
szürke
hajnalon

változó
fények
kihunyó élet

gonoszul fosztottak ki az évek
riadt madárka rebbenéssel
elmúlásod kínjait viselted
sárgult verses papírlapok
kezedben billegtek
széjjel peregtek
nem sirattad már a tegnapot

múltad
jelened
immár
elfogyott

kicsinyre gyűrődött testedet
míg
átöleltem
hangod tétován ringatott

emlékem lettél
vékonyra hegyezett ceruzával
satírozok köréd arany álmot
elaltatott a decemberi szél

szemeidben magamat látom

fázósan szorosra fogom
borzongató széltől
meg nem óvó télikabátot.




2018. február 11., vasárnap

Meggondolatlanul....




Meggondolatlanul...


Pára száll a víz fölé
köd bóbiták
pamacsok
szürke reggel
haldokló hóvirágszirmok földre simuló szára
méregzöld vonalat fest a semmi világába
mindig ez a korai ébredés és mindig a vágyak
palettát készítek magányom matt világának
festék
ecset
nincsen sehol
homlokom mögött száz ábránd lohol
cinóberek
indiai sárga
rezeda
dobban szívembe és ragyog
öleljenek át kékekkel összemosódó szédült hajnalok
partunk szegélye zöld tűzre váltson
sírva és zokogva
hajoljon vízre a fűzfa selymes lombja

vajúdás
újjászülető roskadozó pompa
hulljon tavaszi kitárt ablakomba
a
föld letépve kopott rongyait
fürgén takarja el pőre hajlatait
szemérmes friss rügyekből levél szülessék
s
az
égen meggondolatlanul ömöljön széjjel
gátlástalan azúr színű festék.

2018. február 4., vasárnap

Minden a miénk...


Lencizős:

A sapinak az a lényege, hogy a hajat összeborzíccsa!!!


Lenci tud valamit...

Lenci valami szépet rajzolt, s nem találta, hát kimegy a konyhába anyjától kérdezi hol lehet...
Anya - Vegyél fel zoknit, hideg van...
Lenci - Alkotványt akarok, nem a zoknit!!!