Varsány - 2

 Utólag ismét visszanéztem a július eleji képeket, mert oly jó volt látni a szép, harmonikus összképet!

Mert tegnap újra megadatott!

Partraszállás...

Leereszkedtem a szárazra kopott domboldal kórói között az alsó ösvényre. Gondolva, hogy ma mentesülök a hőgutától. A valaha rendezett parti sólyázó bokrokkal, nádassal, szeméttel takart. Néhány éve erős legények a víz mellé dobálták le a gabion falat védő beton öntvényeket. Messzire visszahúzódott a folyó. Hetek, de talán két hónap óta nem volt egy valamire való eső. A fenekét szerencsére még takargatja, de a meder keskeny szalagja mellett egyre szélesebb a kavicsos, homokos, agyagos sáv. Pata és mancs nyomok. Távolabb egy gém pihenne, ha hagynánk, a talpunk alatt roppanó kagylók éles hangjára felénk fordul és vár. Még néhány lépés és husss...

Megyünk tovább. Az első kőhányásba hatalmas fák akadtak, átmászni rajtuk lehetetlen, megkerülve, s balról megközelítve a köveket csak-csak feljutunk. Madarunk sértődötten szárnyal és egy közeli kis "szigeten" ácsorog. Hajó jön, a hatalmas hullámok tengert játszanak.

Halak csobbannak, arrébb hívogató kövek, parányi erecskék, zöldellő fű és nefelejcs.

Vadnyomok szaporodnak. Hódvár. Második és harmadik kőhányás. Kiszáradt fák között bujkálás, csúszós kövek, égető napsugarak, fehér és szürke madarak. Ideje visszafordulni. Lángol a nap, csak remélni tudom, hogy az eldobott sörös dobozok, tört üvegek nem okoznak tüzet, s nem kap lángra a partoldal.

 

 

 

Ps:

Nem is tudom leírni milyen jó érzés láb lógatva üldögélni a kőhányás végén, sodró víz frissíti fáradt lábunkat, felfröccsenő cseppek hűsítik a testet, távoli hajók, gázló
madarak, kék ég és szétterülő folyó.

Minden pillanat azt sugallja, hogy élni jó!

(És

az a közel tízezer lépés sem mellékes, amit megtettem.)

 

 

 

TREBINJE

 

 

 

TREBINJE

Éjszaka van.

Fent a Göncöl fényporoszkál

lent árva a göröngyös út

kanyargó ösvény mellett gizgaz

valahol távol kutya vonyít

száradó ág utamra hajol.

 Lombok magasában

bujkál a hold

kiégett föld

füge és levendula illat

gránátalma bokor.

Kézfejemhez fűszál simul.

 

Éjbe suhogó hangok

sodró vén folyó

barlanghűvös vize frissít

mély

gyors

titkokat csacsogó

hangjától 

permetétől 

messzire tűnik a gond.

 

Kabócák

szöcskék

álmos madarak.

Csendesül a szív

ölel a pillanat .

Egyedül baktatok

fehér kavicsok

tört kövek között

Balkán éjsötét

csillagtakarója alatt.

 

 

ASZÁLY

Nem sokat tévedek, ha arra gondolok, hogy az utóbbi hetekben ezt a szót ejtjük ki leggyakrabban... aszály... Már-már menthetetlenek a növények, kiégett a domboldal, s a kerti virágok, bokrok és fák is kornyadoznak. Reggel és este hosszas öntözés - így lehet talán életben tartani a kerti növényeket még egy ideig. Kérdés, hogy meddig... néhány napja megörültem a futó zápornak, legalább a port elverte, sokkal több haszna nem volt... Néhány szippantásnyi friss levegő, aztán visszatért a hőség, meg a szél. 

A Duna két nap alatt rengeteget apadt. 

Szeretem a nyarat, kedvelem a meleget. Eső kellene 2-3 napos hosszú, csendes eső, hogy feléledjen a természet.

Oh bár csak... 

Esne végre!

 Addig is szánjuk meg a közterületen haldokló virágokat, fákat.

 

 

 

Esőre várva...

 Várakozom csendben

víz surrog egyre hevesebben

percek óta ontja sugarát a tömlő

a

szárazság kegyetlen.

Önző gyomok kapnak erőre

haldokló fűszálak enyhülésre vágynak

kell hogy végre kövér felhő kerüljön az égre

és

hulljanak a cseppek

fűre

fára

kerítésre

madárra és apró bogárra. 

Gyülekező fellegeket látok

reménykedem hogy neszező hangok keverednek

a

hosszú csendbe

s

eresz és csatorna megelevenednek

port mosó csurranás itat földet és folyót

az eget hiába kémlelem

aszott levelek 

halkuló virágok

elhagyni készülnek a felperzselt földi világot

szél kerekedik

szelíden simít

susog is fülembe elfúlón valamit

szava nem andalít türelemre int

kopár domboldalon fűkupacot gurít

várhatsz te itt míg az ég kinyitja elapadt

könnytartályait

s

arcodon

bőrödön végig lefusson

a

víz

lábad táncra kelhessen a sárban

bolond remény ez a tikkasztó aszályban.

 

 

JÚLIUS IDUSA

Mindennapi örömeinket add meg nekünk ma (IS)...

Becsapós reggel volt, felhők lógtak az égen, kormosak, sötétek IS, s nagy zuhé közeledtét jósolták. Gondoltam ráerősítek szándékukra. Locsoltam - az úr a pokolban is úr - jelszóval, vízszámlailag már a kárhozat szélén tántorgunk. Nem tudom tétlenül nézni a senyvedést. A tömlőből ömlő víz nem dühítette elégé az égi tétlenkedőket. Kimentem hát a metszőollóval, hogy az én büszkeségem (a szomszéd ház előtt álló rózsa) megszabadulhasson száraz virágaitól, vacak az új olló is, utálom, ha beakad. A rózsa pompázik, hálásan nyitja új és újabb virágait, tizenhat éve tart a viszonyunk. Titkos szerelem. Saját rózsáim talán féltékenyek, de napi törődéssel sem érem el ugyanazt az eredményt... Rózsametszés, a kerítésen kilógó ágak lenyisszantása, esőcsepp kettő, három. Fenébe, ha így állunk kigazolom a kerítés tövét. Pizsamában kertezni az megvan?! Ráadásul fehérben... Anyukám ott fenn az égben, látja talán, hogy én is bűnös vagyok?! Tüskés borbolyák akadnak belém, csattog az olló, bevadult ecetfa sarjak, egyebek másvilágra szenderülnek. Még mindig csak szemerkél! Már azon spekulálok, hogy a kompkikötőnél lévő táblához is leszaladok egy kör locsolásra, bár tegnap megesett, de ha nem akar esni... Ezt már túlzásnak tartják a fellegek. Koppan a csepp a parányi tó felett, aztán egyre-másra csepegnek, egyetlen tavirózsa boldogan fürdőzik. Mártózom a boldogságban... hosszú csendes eső reményében helyére kerülnek a kerti szerszámok. Hallgatom a neszezést, és reménykedem, hogy soká tart ez a finom selymes érzés. Karikát vetnek a cseppek, hol erősödik, hol meg lelassul... de nem zendít rá úgy igazán, áztatóan, szomjoltó, kitartó nagy zuhé helyett nyári, néhány perces zápor csupán... a portalanított bokrok és fák legalább felfrissültek. Hála minden cseppért!  

Frissülést érzek a levegőben. Bár lehet, hogy csupán nálunk esett, mert séta során zörgősre száradt, folyondárral nyomorított fák fuldokolnak a hőségben. Nincs annyi víz, ami elég lenne, de legalább a kúszó növényektől való megszabadítással próbálkozom, hogy életben maradhassanak. A Duna pompás meglepetést tartogat - HÓD csobban a vízben, lépéseink hallatán... hosszasan figyelem mutatványait!

Tavirózsika estére összezárja szirmait, biztos, ami biztos néhány kannányi vízzel búcsúzom  a paradicsomoktól... Poloskáék boldogan lakmároznak a napraforgón, szédült szerelmüknek gyorsan és könyörtelenül véget vetek.  Méh pihen szirmokra hajolva, fekete kis bogár szendereg.

Kert, folyó, álmok - gém rikolt valahol, sötétedik, a part alatt csobban a víz, kiégett, sárgult domboldalon végigfut szemem.