TREBINJE
Éjszaka van.
Fent a Göncöl fényporoszkál
lent árva a göröngyös út
kanyargó ösvény mellett gizgaz
valahol távol kutya vonyít
száradó ág utamra hajol.
Lombok magasában
bujkál a hold
kiégett föld
füge és levendula illat
gránátalma bokor.
Kézfejemhez fűszál simul.
Éjbe suhogó hangok
sodró vén folyó
barlanghűvös vize frissít
mély
gyors
titkokat csacsogó
hangjától
permetétől
messzire tűnik a gond.
Kabócák
szöcskék
álmos madarak.
Csendesül a szív
ölel a pillanat .
Egyedül baktatok
fehér kavicsok
tört kövek között
Balkán éjsötét
csillagtakarója alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése