Mindennapi örömeinket add meg nekünk ma (IS)...
Becsapós reggel volt, felhők lógtak az égen, kormosak, sötétek IS, s nagy zuhé közeledtét jósolták. Gondoltam ráerősítek szándékukra. Locsoltam - az úr a pokolban is úr - jelszóval, vízszámlailag már a kárhozat szélén tántorgunk. Nem tudom tétlenül nézni a senyvedést. A tömlőből ömlő víz nem dühítette elégé az égi tétlenkedőket. Kimentem hát a metszőollóval, hogy az én büszkeségem (a szomszéd ház előtt álló rózsa) megszabadulhasson száraz virágaitól, vacak az új olló is, utálom, ha beakad. A rózsa pompázik, hálásan nyitja új és újabb virágait, tizenhat éve tart a viszonyunk. Titkos szerelem. Saját rózsáim talán féltékenyek, de napi törődéssel sem érem el ugyanazt az eredményt... Rózsametszés, a kerítésen kilógó ágak lenyisszantása, esőcsepp kettő, három. Fenébe, ha így állunk kigazolom a kerítés tövét. Pizsamában kertezni az megvan?! Ráadásul fehérben... Anyukám ott fenn az égben, látja talán, hogy én is bűnös vagyok?! Tüskés borbolyák akadnak belém, csattog az olló, bevadult ecetfa sarjak, egyebek másvilágra szenderülnek. Még mindig csak szemerkél! Már azon spekulálok, hogy a kompkikötőnél lévő táblához is leszaladok egy kör locsolásra, bár tegnap megesett, de ha nem akar esni... Ezt már túlzásnak tartják a fellegek. Koppan a csepp a parányi tó felett, aztán egyre-másra csepegnek, egyetlen tavirózsa boldogan fürdőzik. Mártózom a boldogságban... hosszú csendes eső reményében helyére kerülnek a kerti szerszámok. Hallgatom a neszezést, és reménykedem, hogy soká tart ez a finom selymes érzés. Karikát vetnek a cseppek, hol erősödik, hol meg lelassul... de nem zendít rá úgy igazán, áztatóan, szomjoltó, kitartó nagy zuhé helyett nyári, néhány perces zápor csupán... a portalanított bokrok és fák legalább felfrissültek. Hála minden cseppért!
Frissülést érzek a levegőben. Bár lehet, hogy csupán nálunk esett, mert séta során zörgősre száradt, folyondárral nyomorított fák fuldokolnak a hőségben. Nincs annyi víz, ami elég lenne, de legalább a kúszó növényektől való megszabadítással próbálkozom, hogy életben maradhassanak. A Duna pompás meglepetést tartogat - HÓD csobban a vízben, lépéseink hallatán... hosszasan figyelem mutatványait!
Tavirózsika estére összezárja szirmait, biztos, ami biztos néhány kannányi vízzel búcsúzom a paradicsomoktól... Poloskáék boldogan lakmároznak a napraforgón, szédült szerelmüknek gyorsan és könyörtelenül véget vetek. Méh pihen szirmokra hajolva, fekete kis bogár szendereg.
Kert, folyó, álmok - gém rikolt valahol, sötétedik, a part alatt csobban a víz, kiégett, sárgult domboldalon végigfut szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése