Számlálás

 

Számolnám újra meg újra

kertem szépeit

itt

karcsú

magas

rózsás-zöld int

ott

fehér selymek villannak

nagy csokorban

amott

sárga szirmok libbennek sorban.

És

számlálnám

tenyérnyi piros szépségek sokadalmát

lilák

narancsok

téboly feketék

nézni

csodálni

MÉG

bejárni

a

kert

minden zugát

emlékezni

egy

régi kertre

hol

Anyám

keze dajkálta

az

ezernél is több 

lángoló tulipánt.

 

A

perc rohan

hőség

zivatar

szélvész

tépi szét

tavaszunk libbenő tarka köntösét

hang nélkül

suttogom a szót

a

búcsúztatót

s

számolom a napokat

várva

új

színek

illatok

érkezését

!

 

 

Elmúlás ez is....

 Szakad, hullik, pereg.

Csoda volt, meglepett...

Életszerelem - régi vers - új köntösben....

Szőkén ragyognak fel a fények

ha arra a napra gondolok

virágkelyhekben élénk tüzek égtek

bőrömön éreztem minden

szélfútta pillanatot
friss

esőtől fellazított utakon indultunk

gondolatom még visszajár

csendes erdei ösvényen

vak szívtitkokat talál

szürkeségből

váratlan tört rám

lepketáncos tündérragyogás

kérgüket vesztett fák között

lila villanás

apró orchidea tágult kehellyel

élet leheletére várt

lehajoltam
arcomra új színeket festettek

bársonyecset puha szálai

szél ringatta fűben

karoltam

múltat

jelent

fülembe sodorta a szél

ismeretlen világ

vágyott végtelen hangjait

bástyám a bánat

rogyni látszott

repedeztek megunt falak

csend volt

arcomhoz préselt sóhajokat

mohón vert vissza tobzódó szívzuhatag

kapzsi kalandor vér

lüktetve száguldott át táguló ereken

zöld földköpeny pazarló pompája
minden árnyalatának sugallata

életszerelem
tépett percvarázslat

révület

borzongató vágyak

ág reccsen felriadok

útjaimon régi létindák

szótlan birodalmam múltszövevényei
várják hogy visszataláljak.

Lábujjhegyen...

Lábujjhegyen lépek

mindenfelé szétszóródott

parányi lények

csigák

bogarak

sziromcsapdában vergődő pókok

felzendül az élet

tavasz rohan át kertemen

hárslomb feszül magasban az égen

fecske is megérkezett

magányos még árva

egyedül cikáz

folyó fölött szabadon

távolodó törékeny teste

elvész valahol 

part menti lombok sűrűjében.

 

Zeng

zsong

harsog a liget

kutatom régi emlékeimet

amikor

még

tűz perzselt és láva...

Villanó tavaszban

selymek bomlanak

pille röppen

elvész a perc

el

az

idő

létmámoros ölelésben

felgyorsul a szív szelíd dobbanása. 

MUZSIKA

Édes hármas - szó - szín - zene.

Ünnep előtt...

 "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

 (Jn 3,16)

 

A kert, az erdő, a partoldal csupa csoda szín, illat, és ragyogás. Kislányok hajlonganak a kertben, apró csokrok maradnak az ablakban utánik. Nem kell több... ünnepivé válik a macskales ablak - IS. 

Nézem a kerti pompát, a legszebb - gondolom, a legszebb, s gyorsan elillanó tavasz, valami furcsa szorítás a lelkemben.

Mert úgy szeretett és úgy szeret...

 

VÁLTOZÁS

 

Szomorú és mégis csodás

örökös itt a változás

tegnap

még

hófehér szirom selymes és tafota

mára átöltözött

szerényebb ruhát választ

zöld levelekkel telnek meg az ágak

száraz halódó gallya egyre több

küzdelme

 élet halál csatának

apró hajtások

itt meg ott 

reménykedem hogy megmarad 

s 

forró nyarakon maradék árnya enyhet ad

hogy

ostoba dúló szelek

még nem ölhetik meg 

láthatok új és újabb csodát

habókos tavaszokon át 

alkonytájt

sötétben felvillanó hajnali fényben

napfürdőzés közben

végtelen türelemmel 

áll

s

 nem takargatja magát

szirmoktól szabadult törzsének sebeit látom

végig simítom kérges rejtekét

gerléket hintáztat

gyümölcsével csalogat

boldogság reményével ámít.

 

Árnyak és fények

futnak át a kerten

bokrok alján új bimbók

elmúló virágok kergetőznek 

az 

idő gyors szorításában 

bármerre lépek

friss lándzsahegy

törekszik az ég felé

rohan a világ

nem akarja hogy tetten érjem

 mégis

letérdelek s hosszasan figyelem

régi arcok tükrében

emlékremegés ámít

friss gyermeki buzgalommal kutatom

micsoda őrülten rohanó tavasz vár itt

?

 

Fordul a föld

sors kuszálódik

mint fent az élettelen ágak

titkain eligazodni megtanulok e végre

szirommámoros életremegésbe

hal meg a szív 

vagy 

elfonnyadnak a vágyak

nem tudhatom

létjáték

nap ragyog majd felleghegy tornyosul

cseppje vállamra pereg

háló fonódik és lazul

 

álomkincsekkel adózom

a 

teremtés kifürkészhetetlen

misztériumának.

 

 

 

 

/Fotók - 20250418/

 

KAPKODÁS

 

Stopppp - kiáltanám

milliónyi pével

ne fuss

ne rohanj el a legszebb perc

édes érzésével.

Fáj nekem ez a kapkodás

várj még kicsikét 

nézlek

míg legbelül csendesül a válás

s

marokba zsugorodik az élet.

Szirom hull

fehér tavaszi zápor

nagy pelyhekben mint a hó

habkoronád szanaszét száll 

a

mámoros elpusztulásig. 

Most érkeztél

alig simítottalak

s

máris elérkezne a búcsúzó

keringsz

forogsz

messzeség felé táncolsz

elmúlás ez is

súgod

s

a 

szó belém akad. 

Szeretni fáj - tartják a vének

én nem ülök fel akármilyen mesének

hívom

írom

s

ha múlik visszasírom

szívfotók készülnek ezerszámra

maradj még

s

ha mégis menned kell

peregjenek virágok

hajamra

szemembe s számra.

 

Zápor könny a szerelem

mohó létvetkezés

sietős

fájdalmas valóságba.

 

 

Elment a kedvem....

 

A

selymek nem fakulnak

rogyásig hajlanak az ágak

szirmai peregve intenek talányos elmúlásnak

patyolatra mosdatva minden

kívánom ezt a karcos szépet

foltoznám kedvem

nem sikerül

villognak sebejtő

hosszú pengéjű kések.

 

Értelmetlen

buta

sorsrontó játék

feledni az élet  gyönyörű ajándék.

 

Mégis

vétkezem és vétek

engedek kicsúszni lelkemből

létvágyat

szerelmes reménységet.

 

Hogy a ma is 

gyönyörűvé válik

hogy van kegyelem

s

szeretni szabad és kötelező

a

végső kifulladásig.

Elment a kedvem.

 

Pillanat

pazarló szépsége 

mégis visszacsábít

bimbó

fény

folyó

vízcsepp

hulló szirom

érkezés és távozás

körforgása

az

utolsó

a

végső  felvonásig.

 

 

Zöldben - zengő reggelen

 

A fények másképp hullanak ma

egykedvű 

szelíd a Duna

s

kelyhek

is

mind szorosan összezárva

esőért esdeklők halk fohásza.

 

Zöldek uralják végre a földet!

 

Folyó tükrében olvadó olíva

és

friss 

fürge fűzöld mindenfelé az új ruha

már

érkeznek füzes lengeségek

kedv csalogató zsenge zöld levélkék

fűzöld és moha

mindenfelé felzengő madárdal 

az

éledés boldog ostroma.

Abszint zöldes újuló remények

kortyolni a mából jó nagyot

friss vizet

tavaszi mámor illatot

palackzöld üveg koccan

elmerülök hosszan a mostban.

 

Várom a hosszú lágy esőt

rügyeket

bimbót

öntözőt

tócsák peremén béka táncot

csuda zöld reményben

termékeny hittel nézni a világot

 

elmúlás féltékeny zöld lángja lobban

ölelj meg kérlek szép jelen

s

két karodban ringass 

ringass hosszan!

 

/ E vers szponzora ma a https://www.szinpaletta.hu/szinarnyalatok/zold/

Párhuzamosok...

Megvirrad míg lesem s hallgatom

szélesre tárom

szívem

ajtóm

s

maszatos ablakom

légi parádé és dalnokverseny

tavasz bolondság futkároz a kertben

beleborzol álmodó világba

bukfencet vet a folyón cikázva

ébresztőt harsognak itt a madarak

végtelen gyönyörűség hallgatni a dalnokokat

sehol sincs keserűség

panasz.

Szirmok közt megbújó lusta bogarak

illatörvényben bódultan alszanak.

 

Én meg csak állok itt fázósan habozva

friss fuvallat vállaimhoz elér

nézem a lét

millió csodáját

míg sötétet űz a létköszöntő fény.

Virágvasárnap

egymást vonszoló

bánat és öröm

párhuzamosok találkoznak

lent és odafönt

feltekintek

ajándékom ez a pillanat

porszemlétem súlya könnyebb

megváltó hatalmad alatt.