Pillanat

Bíbor a nap

fényfoltokat vet a Dunára

fodros vízen hajó suhan

karikák

hullámok

csendtörők
hisszük mindez már örök

a

pillanat

velem marad

libben a lepkevirág

surrogó

sodró hangokkal ébred a világ

harmat és pára

fölöttük

tüzes korong éltető ragyogása

újra csend

helyreáll a rend

ketten maradunk

párnám meggyűrődött ránca simul

a

lélek

idomul

s

a

test

elűzi a talmi vágyakat

szikrázva szépül a reggeli táj

toronymagasra nyújtózó fák alatt
szél kergeti szét az álmokat.