Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. augusztus 14., vasárnap

Tüzek és vizek... létfolytatóink.

 
 


Hárman- hol együtt, hol párban, hol egyedül.
A szív kiderül és megpezsdül az élet (de még mennyire), szépek, épek, kedvesek, bolondozók, és duzzogó(k).
Folyik a játék - hidegben ég a kályhában a tűz, naná, hogy tábortűz, aztán hajós, viháncolós, ölelős, kertes, minden perce kedves.
Játékok - királyok, hajósok, boszorkányok, ezernyi szerep, sziporka, kert, medence, babák, locsolókanna, portörlés, mindenhol felborult tárgyak, napágyból lesznek hajók, vagy várak.
Idilli képek.
Élnek, nevetve adnak és kérnek.
Mesék, dalok, versek.
Arcok, hangok, mozdulatok - mindegyikben benne vagyok és benne vannak azok, akiktől származhatok.
Gének - parádés képlet apák, anyák keverednek, néha megverekednek, mert élet, holnap és remény a három tünemény, a szelíd, a bolondozós, s a makacs sziporkázó elme.
Nevetés és sírás - itt hagyott játék és morzsahegyek, babák, könyvek, autók, rajzok, cerkák, papírfecnik, gyöngyök - álom, éjszakai népvándorlás, zsongás helyett magányos csendre ébredek...
Kedvembe búcsúzó szavak festenek újabb színeket - titkos ölelések,
életszerelmes napok, nélkületek más semmi sem vagyok.

Létfolytatóink -köszönet értük és hála!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése