Kiléptem a kertbe
bokámra csavarodott
az ősz
égett fűszálakon harmatcsepp
gyöngyözött
finom selymével
takarta vállamat a nap
fényében villództak
olvadó aranyak
és
áradt szét a jó
új
útravaló
komótos illatot
teregetett a szél
előtűnt az első barnult
szegélyű sápadt falevél
bokraim szétfutó
ágaira ökörnyál költözött
lépteim békéjén valami
rést ütött
rég hullott szavak
emlék töredék
varázsolták elém
ölelésed hevét
messze futó rejtett
ösvényeken távolodott már a régi szerelem
most itt fényjeles
a reggel
s
én
csodálkozom
őszi szélben vissza
éppen miért a sóhajod kapom
magamhoz ölelem
maradék kincsemet
érintésed bőrömön
remeg
a
múlt
szembe jött velem
porszemmé
változtatott
hazudhatok
neked
magamnak azt teszem
körém csavarodó őszbe
burkolódzva
szívszíneid mégis megkeresem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése