Ömlő eső mosta el kései nyarunk tékozló hevét
sárgás
zöld
folyó
hömpölyögve lök új hullámokat
régi partok felé
kavicsok
sirályok
felhők
ez
a
harc
is
eldőlt
visszavonulóban
már
a
nyár
nyomában
sápadt levélke száll
szél csapkodja ablakom
sóhajtását hallgatom
mennyi munka
dióverés
levél söprés
szirom szedés
és
azután
hajkurászom
majd
az
őszi
füstöt
rozzant kéményekből kanyargó
keserű szagok
kószál és kesereg
hideget tereget
míg
avarba lépő reggelen
markomba egy lepottyant diót felkapok
zsebre is teszem
aranytartalék
fényes
belével
felidézi
majd
tüzes nyarunk édes leheletét.
Tetszett.
VálaszTörlés