Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. október 5., csütörtök

Este a villamoson...

A
szív
szalad
álmokat
keresni vagy festeni akár

utcákon
tereken
kutat
kibámul
zötyögő villamoson

fénydáridó a Dunán
kormos
hétköznap
alkonyán
lámpafüzér

valójában
hozzám tolakszik a lét
koszos ülések között
koldus tántorog
alig tudja felemelni a hatalmas csomagot
mindene benne lehet
magával cipel csigaház életet

csilingel
a
csend
tömött ülések
sápadt
fáradt
arcok
valaki felnevet
ismerősök
nyomulnak szűkössé zsúfolódott
helyen

magam vagyok
közömbösen
folyik rám
foltozott
nyomor
és
gazdag illat
nincs ellenvetés
távolodunk
mállik szét a selymes pillanat

zsebemben szorongatott
barna
kerek
gesztenyém
meleget ad.

2 megjegyzés:

  1. barna
    kerek
    gesztenyém
    meleget ad.

    Nekem is szokott ilyen lenni a zsebemben. Most jut eszembe, idén nincs, pedig oly jó érzés volt mindig rátalálni,megsimogatni.

    VálaszTörlés