56

Egyetlen évszám maradt mint tűzjeles pecsét

őrizve a múlt tiszta üzenetét

​arcotok messze t​űnik

évtizedek lenyomata a ma

ki emlékszik igazán az őszi napokra

ki lett ott a bűnös s ki az ártatlan

fekete betűkkel írt parancs

vallató szoba

jeges magányban

nem volt irgalom

nem volt kegyelem

álnok eszme dühödt hóhérai

vért ontottak félelem részegen 

halál

halál

szólt az ítélet

kötél és golyó mindent elvégzett

temetői csendben álló kőkeresztek

igazságot talán sohasem tesznek

évek

életek

odavesztek

harc és nyomor

apám fiatal arca fáradt lett

komor

földönfutók lettünk

oda

szülőföld

rokon és barát

hiányuk megtörte anyám édes mosolyát

korai gyász

könny

hatalom tébolya

uralkodott a terror

egyetlen menedékünk

maradt

az

ima

bejártuk hazánk minden szegletét

tarkónkon éreztük megtorlók őrült leheletét

jártunk idegenben

kanyargós sáros utakon

fűtetlen lakásban

sötét ablakon

felfénylett veszteségeinkben a megtartó égi irgalom.