Nagyszalóki András festményéhez írtam az alábbi verset még 2015 tavaszán, - egy pályázat alkalmából - aztán most szombaton - meglepetésemre - elhangzott az Érd Parkvárosi Közösségi házban a KÉK-ek őszi kiállításán...
ALMÁK
szerteszét
megtapad
ragad
együtt jártunk
múlt
kerteket
szakítva titkos perceket
élet
vagy
álom
egyre megy
almába haraptam
veled
megkóstoltuk az életet.
Öröm lehetett, gratulálok.
VálaszTörlés