Ősz és ezüst...

Ősz és ezüst

Kanyargó füst

kopár ágakon cseppek hintáznak

vizes köveken

ablak peremen

járdán

tetőn

cseppek csorognak a csendben

langymeleg

októberben

fellegekben

párás egekben

őszi minták
firkák

könnycsepp kucorog szemedben

minden veszteség eszedbe jut

szürke

szomorú

színek

megbújó feketék

hajnali első feketédet
ma
inkább
 cukor nélkül innád

korom

ujjad hegyéről pereg
űznéd a belső gyötrő hideget

szikra gyúl

láng lobban

pattogó tűz

hiába hevít

keresed ölelésed elfutott könnyű perceit

minden mozdulatlan rendben
s
te

megfulladsz egy vesztett szerelemben

ősz

és

ezüst

torkodba tapadt kesernyés füst

homlokodra hulló megszürkült szálak

sóhajjal adózol

semmibe hulló

sárga szirmú kései virágnak.