Álomutazás

 

Azt kérdezted tőlem szoktam e álmodni?!

Néha igen, de nem mindig emlékszem kusza álmaimra. Most jutott eszembe, hogy leginkább utazás előtt keresnek fel az álmok, lekésett vonatok, nem talált ajtók, ismeretlen arcok jelzik az utazás előtti izgalmat.

 

Képzeld!

Álmodtam az éjszaka!

Nem is csoda, hisz utazni fogok. Bőröndöm útra készen, ami egészen rendkívüli tőlem, hisz általában az utolsó órákban, sebtében pakolom be ruháimat.

De most nem!

Most előre átnéztem, kimostam, majd tegnap kivasaltam mindent. Színharmónia, praktikum, időjárás előrejelzés, s a többi...

A bőrönd tele, lezárva. De vajon kell-e 5-6 pántos póló, elég-e 1 kardigán és egy sportos pulóver?! Az út ezúttal sem az óperenciás tengeren túlra vezet, néhány nap lesz csupán, tavaly felfedezett szerelmemet keresem fel.

Azúr tavat, türkiz szalagú folyót, hömpölygő vizű forrást, hófoltos hegyet, és a tengert!

Kis üvegbe pálinkát csorgattam a hordóból, néhány korty reggeli előtt sosem árthat, egy alma, néhány kocka csokoládé, s pár szem keksz az éjszakai útra, talán elég.

Átnéztem a pipere táskát, ki ne felejtsem a kedvenc rúzsomat, a szemceruza hegye tartson ki egész héten át, ha már a gyógyszerem kevés lesz... mert elfelejtettem megnézni, hogy hány darab, lábfájdulás elleni van még a dobozban.

Esőkabátom elégtelenre vizsgázott a varasdi felhőszakadásban, így kopottas "kampánykabátocskámat" éri az a megtiszteltetés, hogy elkísérhet.

Egy szóval útra kész vagyok!

Hajamból az ősz hajszálak eltűntek, minden porcikám rendben... mehetek.

Csakhogy az agy és az ágy másként látta a dolgot:

Idegen helyről indultam, a szálláson feledve a pipere táskát, pedig anélkül hogyan lenne velem a kedvenc narancs és a szépséges rózsaszín rúzs - nagy gond ez az álomban útra indulónak.

S a busz?

Valami fura jószág!

Hiába tudatta velem tegnap az idegenvezető, hogy kilencedik sor jobbra - nem a buszsofőr oldalán, s hogy egyedül leszek két ülésen!!!

Ez a busz? Hisz nincs is rajta kilenc sor! Egy sorban három-három ülés van. És van neki nyitott emelete is, fura fakorlátokkal (itt úszott be valószínűleg a plitvicei korlátsor...) A mellém letelepedő, kissé nyiszlett idős úr furcsa barna bőrtáskával érkezett. És! Cigarettára gyújt, a padlóra dobva a csikket! De hisz a buszon dohányozni nem lehet!!! Arrébb húzódom, amikor hozzám ér, kettőnk közé rakva pakkomat.

S az álom hömpölyög tovább, most már csak morzsái villannak fel.

Elindulunk, az üres helyekre harsogó utasok szállnak még fel valahol...

 

Alszom.

Álmodok.

Szoktam álmodni?

Igen!!!

Zafír, smaragd, ében, türkiz meséket!

Hegy, tó, folyó, tenger! Kedves arcok, érdekes emberek!

Tudom, hogy várnak ott!

Mosolyok, ízek, illatok!

Korán van még...

Átnézem a bőröndömet újra, s az egyik spagetti pántos helyett hosszú ujjú fehéret teszek!!!