CUKORKA

Cukorka

selyem papírba csomagolt szeszély

nevet

vagy

sír

arcáról el nem tűnik akkor sem a fény

de

ha

megérkezik a ború

a

zápor

reszketve menekülnénk a gyarló világból

átgázol szívemen százszor a gondolat

anyámat idézi a  könnyű mozdulat

libben

lebben

nevet

bajodat mellette számba sem veheted

ugye nem gondolod

mondja

s

puszival búcsúzik

ha

indulni kell

arcomat kezébe szorítja

úgy ölel

kedve változó akár a hullámzó tenger

ujjai

között

papír zizeg

ceruza gurul

rajzain

a

nagy

hohohó horgász nem kerül pácba

halacska mindig akad fénylő horgára

rolleren száguld ami természetesen lila

 

feladat

nincs amit nem sikerül megoldania

 szigorú ha kell máskor meg édes

mosolya selyem

szíve sohasem kérges

segít

kacag

míg lemegy a nap

s

ha

elérkezik az óra

ágyba bújik

ezer meg egy új mesére várva

méééég

egy

(két, három...)

mesét

kérve

követelve

vágyva

suhan ezüst szálon

billenő

felfénylő

álmodott világába...

 

 

 

(Lenci vers...)