Simít az emlék
itt
mocorogtál nemrég
a
hálózsák zizzent százszor
kilépve az álomvilágból
takartalak
éjjel
talán kettő lehetett
mikor
halkan feltetted kérdésedet
adna valaki egy pohár italt
?
vizet kortyoltál szádhoz tartott pohárból
álmaidban távol jártál
távol
talán gólt rúgtál éppen
kék-sárga mezben
valami távoli pályán vagy réten
taci
mondtad
valaha
nevetve
s
kergeted a labdát azóta is reggel délben este
kedved töretlen
ömlenek a gólok
hunyorítasz
mosolyod
reggelem aranyozza
kezed a telefont mohón elorozza
Mama
kódodat add meg máris vagy legalább tartsd ide az ujjadat
jól jönne most az ujjlenyomat
mert
játszanék
egyet
kettőt
esetleg
hármat
bármennyit
amihez kedvem támad
kacagsz
derűs csapataid vesztésre sosem állnak
minden jó
kiáltod
s
zuhogó
ömlő
esőben
táncolva
két karod az ég felé kitárod...
(A homály nem véletlen. Esett, mintha dézsából öntötték volna...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése