Áradás
Duzzad a víz
percről percre emelkedve árad
gyufaszálként pörget gallyakat
gyökerestől kitépett hatalmas fákat
mindent sodor
ami
útjába áll
nap kél komótosan
valahol távol vijjog egy sirály
túlparton az erdő már vízben áll
és
a
hajók
piheként tűnnek el a képből
villanásnyi idő
minden sodródik tovább
kertünk alatt
nem látni a tegnapi utakat
léptünk helyén
zavaros tócsa van
kormorán húz fekete csíkot az ég színesedő peremén
és
léptünk helyén
zavaros tócsa van
kormorán húz fekete csíkot az ég színesedő peremén
és
a
perc
szalad
ablakomba
nedvektől feszülő ágak közt
végre bekukkant a nap
nyújtóznak a fák
egymásnak és a fénynek
sóhajtják közös titkukat
sóhajtják közös titkukat
közeledik végre a tavasz.
Közeledik minden örömével és szeleburdiságával...
VálaszTörlés