BOLOND IDŐ

Bolond idők járnak

tél

tavasz

nyár

egymásra licitálnak

megveszekedetten folyik a verseny

ki lesz ma az első

ki a győztes

kertemben évszakok kergetőznek 
őrülten vitáznak

a
           domb alatti bokrokon túl víz cipel hatalmas fákat

          magot szórok sok éhes fel-felröppenő madárnak

micsoda pillanat

vágyódón nyújtóznak az ágak

tavasz

kell

súgja a szél

bódító illatot sodor

rügyet csalogat

nyár

legyen

kiáltja tüzesen a nap

és

lekerül kabát mellény sapka

hinta leng repül fel a magasba

százszorszép szirma villan

hívogat

ülj kicsit ide mellém feledjük a téli gondokat

a

Dunán is végig zeng az ének

hullámok fordulnak
tengerré fodrozódnak

tavasz és nyár harca folyik

feledik régi szelíd szokásaik

de

hirtelen a szél haragosan támad

véget vet a fénynek

korai bolondos szívtépő ragyogásnak

vastag felhő takarja már az eget

gyenge kis szirmokat jeges cseppek dermesztenek

vihar vágtázik
tép
szakít

roppannak az ágak
földön hevernek száraz gallyaik

jég

koppan

diadalmas indulót fújó szél jelent győztes csatát

a

tél visszatérő éhes tábornokának.