Tékozló idő...

TÉKOZLÓ IDŐ

Fut

rohan

rügyet fakaszt

bimbót csiklandoz

árnyat takarít

ablakomon százszor beint úgy csalogat

rám nevet és  huncutul kacsint

Dunára szalad

szorgalmasan simítja hullámok gyűrött ráncait

tavaszt súg új időt ígér

újult erővel sodró örömtáncokat

fényes kékre festi az eget

kitakarít minden porosnak tűnő kopott szegletet

repül és ragyog

tékozló idő markában szavak

szilánkok

tőmondatok

 tágul a táj

szemérmetlen éhséggel kóstolom

szétszórt morzsáit itt 

éled a lét

friss és újdalok

harsogó  színek repesztik

a

tél szürkére mázolt borongós ábrázatát

ünnep van ma is

 tavasz lesz hamarosan súgják a fák

lüktető szívvel lépek

 várnak rám rebbenő szárnyú

kegyelmes hétköznapok

hívogatnak

tavaszi pompába öltöző egyszerű csodák.