Esni fog - gondolom
s
a
messzeségben tétovázó
fellegárnyat csalogatom
gyere és ess
szívemig érjen vad vihar
tomboló villámok és moraj
hasadjon szét a szörnyű szürkeség
frissítő cseppek
szomjas napok terhét űzzék szerteszét
felperzselt világ
hajlongó fák
sápadt ágak
keringő hárs propellerek
őszies vetkőzőszámba kezdenek
ess - kiáltom
vállamon csorogjanak végig a cseppek
félelmes szikkadt földsóhajok
zörgő kórók
fonnyadt málna szemek mind szomjasok
gyökerekig ázni és tócsákban ugrálni
ma sem lehet
szirom kavarog táncol
pillanat feszül
a
felhők csipkés széle
már a túlparti lombok tetején csücsül
fehér hab szakad a vastag mélysötétbe
hömpölygő zuhé ma sem lesz a vége
sóhajtozó bokrok csodára hiába várnak
ess
ess
súgja minden levél
könyörgésünk semmit sem ér
futkorászó vadóc szelek felhőket ráncigálnak
összeérnek azután szétválnak
még ácsorgok és kérlelem
zuhogj
szomjúhozó repedéseket áztass
csorogj enyhülésért esdeklő útra
mosdass frissé élettelen patakot
duzzassz folyót és tavat
türelmes csendesen
arcomra öröm jeleket fess
tedd életessé az égetően kábító nyarat...
Itt a vers, amiről nálam írtál.:) Szép, mint mindig.Nagyon szeretem a verseidet.
VálaszTörlésJó lett volna, ha kiadós esőről szólt volna, nem csak kívánságról.Kívánom, hogy egyszer odaérjen hozzátok is.A felhők pedig igéretesek voltak.