ZÚZÓDÁS

 Tenger 

Egy festmény illenék ide a végtelen kék szépségről, de csak a vágy marad, vagy egy régi elkapkodott fotó...

ZÚZÓDÁS

Roppantó robaj

s

a

cseppek

ég és föld közt

fényesen remegtek

állt a perc és az óra

vágy hintázott csillámok csaltak

hitegettek

szivárvány hidat építő mohó pillanat

káprázat az egész

tenger partjára lépsz

mindenféle álom súlya nyom

szürke napokat cipelsz válladon

végre 

sóhajthatsz mélyen szabadon

végtelenség árad

szippantasz és csak tátod a szádat

tágas lesz az élet

mély és magas

hit torony épül bársonyos egek alatt 

fekete vízbe 

habfehér hullám érkezik

sziporkázó cseppek

lábad előtt

simuló semmiséggé lesznek

végtelen szerelem

újra s újra szívedet zúzza

visszahulló könnyű sós permet

bőrödbe mar

összeérnek fények és árnyak

lépni sem eresztnek

képei egy gyorsan múló nyárnak

vársz és vágysz

rabja

létéhes fogja vagy a mának.