"Először
mindig ő jut eszembe ünnep felé
tüzet gyújtok s leguggolok tűzhelyem elé
vaskos hasábokból szikra pattan
nézem a lángot
kapkod
szalad
és
lobog máris a tűz
kezdődhet a nap..."
K. M.
Anyámra gondolva írtam ezt a néhány sort, néhány évvel ezelőtt...
Mióta láttam azt a messziről érkező képet, a kályháról már valaki másra is gondolok.
Egy kisfiúra, akinek az otthoni meleget egy régi, kopott dobkályha adja. Egy kisfiúra, anya, nagymama veszi körül, amikor ébred. Tüzet gyújtanak, a vaskályha nem soká tartja a meleget, este már nem raknak rá, hiszen éjszaka kipattanhatna egy szikra a rosszul záródó ajtón. Nincs férfi a parányi kis lakásban. Nincs apa, nagyapa, aki gondoskodjon tüzelőről, kályhát vegyen, vagy megszerelje, ha az ajtaja lötyögni kezd. Hosszú útra indultak, kenyérkereső útra, és találkoztak a halállal. Nincs visszatérés, nincs karácsony felé erdei fenyő választás, nincs fényes ünnep.
Szelíd szeretet veszi körül a gyermeket. Szívmeleg aggodalom, melyben egymás mellett kucorog öröm és bánat.
Ma, ahogy tüzet gyújtottam a rakoncátlan lángok nem igen akarták falni a vastag fahasábot. Anyám jutott eszembe, s azok a napok, amikor rólunk gyerekekről egyedül gondoskodott. Apám a börtönben várta '56 "ajándékait", nem sejtve, hogy élet, fogság, vagy halál lesz a szabadságvágy jutalma. Máig sem tudom, hogy ki volt a "tettes", de valaki háromszáz forintot küldött anyámnak, hogy átvészeljük a nyomorúságot. Valahonnan tejpor is akadt, s némi kakaó, valamilyen szeretetcsomagból, s anyám szaloncukrot főzött. A fehér porcelán tálat ma is őrzöm, abba öntötte, s abból kockázta fel a a szaloncukrot. Nem hiszem, hogy valaha is lesz finomabb íz a számban.
Ma az ünnep előtt megvan mindenünk. Béke, meleg, család. Sokunknak kalácsra is futja...
Hálát adhatunk a bőségért, s egy szép élet reményében kinyújthatjuk adakozó kezünket egy gyermek felé, hogy ne szenvedjen szükséget semmiben. Túl az elválasztó határon, túl a folyón... áradhat szeretet és kegyelem.
Kályha, tűzifa, gyógyszer, kenyér, kalács... a tanács által kiutalt "új" lakásra ablak, ajtó, áram...
Pénz gyógyszerre, csizmára, kabátra.
Sok fillér, apró forint IS nagy segítséget jelent:
11773360-20241261
Kósa Márta
A közleménybe írandó: LACIKA
/A számlaszámra érkező összegeket január 15-én egyben utalom tovább Lacika anyukájának, úgy ahogy a havi támogatásomat magam is küldöm. Akinek lehetősége van rá, hogy havi rendszerességgel, bármilyen szerény összeggel segítse a családot, az kérem privát üzenetben jelezze./
Áldott, szeretetben, hitben bővölködő ünnepet kívánok!
Egyben felhívom a figyelmet arra a licitre mely a facebook -on történik.
Szepesi János fafaragóművész alkotása a licit tárgya, mellyel a félárva kisfiú megsegítése a célunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése