Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2021. december 22., szerda

Adni jó!

 


"Először
mindig ő jut eszembe ünnep felé
tüzet gyújtok s leguggolok tűzhelyem elé
vaskos hasábokból szikra pattan
nézem a lángot
kapkod
szalad
és
lobog máris a tűz
kezdődhet a nap..."
K. M.
 
Anyámra gondolva írtam ezt a néhány sort, néhány évvel ezelőtt...
Mióta láttam azt a messziről érkező képet, a kályháról már valaki másra is gondolok.
Egy kisfiúra, akinek az otthoni meleget egy régi, kopott dobkályha adja. Egy kisfiúra, anya, nagymama veszi körül, amikor ébred. Tüzet gyújtanak, a vaskályha nem soká tartja a meleget, este már nem raknak rá, hiszen éjszaka kipattanhatna egy szikra a rosszul záródó ajtón. Nincs férfi a parányi kis lakásban. Nincs apa, nagyapa, aki gondoskodjon tüzelőről, kályhát vegyen, vagy megszerelje, ha az ajtaja lötyögni kezd. Hosszú útra indultak, kenyérkereső útra, és találkoztak a halállal. Nincs visszatérés, nincs karácsony felé erdei fenyő választás, nincs fényes ünnep.
Szelíd szeretet veszi körül a gyermeket. Szívmeleg aggodalom, melyben egymás mellett kucorog öröm és bánat.
Ma, ahogy tüzet gyújtottam a rakoncátlan lángok nem igen akarták falni a vastag fahasábot. Anyám jutott eszembe, s azok a napok, amikor rólunk gyerekekről egyedül gondoskodott. Apám a börtönben várta '56 "ajándékait", nem sejtve, hogy élet, fogság, vagy halál lesz a szabadságvágy jutalma. Máig sem tudom, hogy ki volt a "tettes", de valaki háromszáz forintot küldött anyámnak, hogy átvészeljük a nyomorúságot. Valahonnan tejpor is akadt, s némi kakaó, valamilyen szeretetcsomagból, s anyám szaloncukrot főzött. A fehér porcelán tálat ma is őrzöm, abba öntötte, s abból kockázta fel a a szaloncukrot. Nem hiszem, hogy valaha is lesz finomabb íz a számban.
Ma az ünnep előtt megvan mindenünk. Béke, meleg, család. Sokunknak kalácsra is futja...
Hálát adhatunk a bőségért, s egy szép élet reményében kinyújthatjuk adakozó kezünket egy gyermek felé, hogy ne szenvedjen szükséget semmiben. Túl az elválasztó határon, túl a folyón... áradhat szeretet és kegyelem.
Kályha, tűzifa, gyógyszer, kenyér, kalács... a tanács által kiutalt "új" lakásra ablak, ajtó, áram...
Pénz gyógyszerre, csizmára, kabátra.
Sok fillér, apró forint IS nagy segítséget jelent:
11773360-20241261
Kósa Márta 
A közleménybe írandó: LACIKA
/A számlaszámra érkező összegeket január 15-én egyben utalom tovább Lacika anyukájának, úgy ahogy a havi támogatásomat magam is küldöm. Akinek lehetősége van rá, hogy havi rendszerességgel, bármilyen szerény összeggel segítse a családot, az kérem privát üzenetben jelezze./
Áldott, szeretetben, hitben bővölködő ünnepet kívánok!
 
 
Egyben felhívom a figyelmet arra a licitre mely a facebook -on történik.
Szepesi János fafaragóművész alkotása a licit tárgya, mellyel a félárva kisfiú megsegítése a célunk.
 
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése