"Találtam, találtam, szebb időkre elástam. Holnap, ha süt a napocska hazajön velem sok levél meg csomagocska, Találtam, találtam, szebb időkre elástam, elástam..." Halkult Dzsó hangja, elsodorta a szél és felfogták a fenyvesek. Pár percet várt még a három krampuszgyerek, hátha mégis visszajön valamiért. Amikor már semmilyen nesz nem hallatszott előbújtak a vén fa rejtekéből és odasiettek, ahol az imént még Dzsó munkálkodott.
Jaj, de ügyetlen ez a róka, hogy lehet így valamit eldugni, itt is, ott is kilóg valami a sebtében felhalmozott hókupac alól - állapította meg Rudi, s már ki is kaparta az első levelet. Éppen az utolsó pillanatban, a tinta, amivel ráírták az üzenetet már elmaszatolódott.
Siessünk! - szólt Slampusz, és fürgén nekiláttak eltakarítani a havat. Levelek, néhány apró csomag és egy-két szórólap lapultak a hó alatt. Lerázták róluk a havat és a magukkal hozott zsákba gyömöszölték, azután futás, szedték patájukat. Úgy szaladtak hazafelé, ahogy csak bírtak. A napocska csalafinta, ragyogó sugaraival néhol felolvasztja a havat, s amikor már lefelé indul hirtelen hűvös lesz, a tócsák megdermednek, elég egy rossz lépés és kész a baj. Most is ez történt. A nap ugyan még visszamosolyogott az erdő felől, de már érezni lehetett, hogy csípősebb, hidegebb a levegő.
Vigyázz! - kiáltott Frici Rudira, amikor a házuk felé kanyarodó erdei ösvényről kiléptek, de már késő volt. Rudi a latyakos úton hanyatt vágódott, buksija nagyot koppant az útjelző kövek egyikén. Társai megtorpantak, Slampusz felsegítette Rudit, a pocsolyából kihalászták a sapkáját, s lassúbb tempóban bandukoltak tovább.
Nem fáj semmid?- faggatták Rudit, de ő csak a fejét ingatta, egyetlen szó nélkül, szomorúan. Honnan is sejthették volna, hogy mire gondolt...? Rudinak volt egy kedvenc köve, amit mindenhová magával cipelt, s most a huppanásnál meghallotta, hogy a kő reccsent, biztosan elrepedt, talán ketté is törhetett. Hallgatása feltűnt barátainak, de most nem volt idő kérdezősködésre. Hideg szél támadt, s tartottak attól, hogy Rudira ráfagy a nedves ruha. Így hát ismét futásnak eredtek. Frici vitte a zsákot, Slampusz ügyelt Rudira, hogy ne essen baja. Mire négyet ütött bent a falióra éppen be is értek az udvarra. Mikulás már százszor kinézett az ablakon, most is az erdei utat fürkészte és nagyon megörült, hogy a krampuszok épségben hazaértek. A kályhában izzó fahasábok ontották a meleget, friss tea illatozott a teáskannában, és kedvenc kekszük már ott volt a terített asztalon.
Irány a fürdőszobába - vezényelt Slampusz olyan gyorsan, hogy Mikulás szóhoz sem jutott. Vedd le a nedves ruhádat és törölközz meg jó alaposan, addig hozok neked tiszta, száraz ruhát. A pizsamámat hozd - szólt Rudi, addig megmosakszom. (Kevesen tudják, hogy a krampuszok nem szeretnek fürödni és zuhanyozni... de ez egy másik történet. Most elégedjünk meg annyival, hogy Rudi lemosta magáról a latyakot.) Jól esett neki a meleg víz, a puha törölköző, s a tiszta pizsama. Slampusz pedig türelmesen segített begombolni a gombokat és még meg is dicsérte, hogy milyen szép tiszta lett. Rudi érezte, hogy vacogni kezd, fogacskái össze-összekoccantak. Odaült hát a kályha mellé készített karosszékbe, ahol Mikulás szokott pihenni délutánonként. Egy takarót is elfogadott Fricitől, s némán kortyolta a teát. Slampusz pedig a kályha elé kucorodva kiszórta a szőnyegre a zsák tartalmát. Bizony egyik-másik levél ázottan és gyűrötten került elő, ezeket nyomban szárogatni kezdték.
Most már elmondhatnátok merre jártatok, s azt is hogy mi történt veletek - mondta Mikulás, s míg a leveleket válogatták elmesélték kalandjukat.
Szegény Dzsó! - nevetett Mikulás, amikor vége lett az elbeszélésnek. Lássuk a küldeményeket, felvett egyet a kupacból és már olvasta is. Sorban kibontották valamennyit, néhány lehetetlen kívánságot félretettek, a teljesíthető kívánságok kupaca szépen gyarapodott.
Holnap elkészítjük a csomagokat, s azután meglátom, hogy a "lehetetlen" kívánságokkal mitévő legyek- mondta Mikulás. Ezek a gyerekek, hogy mit ki nem találnak- kuncogott, de rögvest el is fojtotta a nevetést, mert tekintete Rudira tévedt. Lázas vagy te gyerek! Hadd fogjam meg a homlokodat, hiszen nagyon meleg. Most az következett, amit mindhárom krampusz utált. Sós vizes gargarizálás, utána pedig még egy takaró...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése