Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2022. december 22., csütörtök

Elveszettek...


 




Járda szélén megálltunk
percekig tartott az ölelés
 
kavicsos parton minek is a cipő
nedves lett a talpunk
vízbe léptem a hűvös Dunában
bokrok zöldelltek tavaszi ragyogásban
emlékek özöne
 ma is mesés
utak
hidak
terek
elfelejtett parkolóhelyek 
viták és vallomások
kanyargó erdei út - vissza hogyan találok?

Fényfüzérek hatalmas fenyő felett
forgatag vagy magány
megkeres az érzés
minden nap talány
korai ébredés
sötétben élesebb a dallam
dúdolom szívemben
hogy fel ne ébredj - halkan
éles kövek közt szökdelek bátran

messziről nézel
szemedben lapuló félelem és vágy van
állsz csak a félrecsúszott puha
elkoptatott sálban
 
emlékszel
emlékszem
itt
motoszkál bennem a pillanat
s
a
megoldandó képlet.

(Egyenletek megoldásában sosem voltam erős 
segíts nekem kérlek.)
 
Ünnepi magányban
találunk még parazsat
 kihűlt hamu alatt
vagy
kortynyi boldogsággal kiegyeznénk végleg?
 
 

 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése