Százlábúék ha találkoznak átvergődnek cipőhegyeken
mama kipakol rögvest
s
kristálypohárban kortynyi pálinka terem
pogácsát dicsérnek
tepsiben ott a finom krumpli már
csipeget mindenki hevesen
és
egymásnak senki sem dirigál.
Bezsebelünk ölelést
mosolyt is legalább százat
kamasz kölök felesel rendesen míg telefonnal babrálgat
nagy kislány álmosan tántorog
egész heti melótól fáradt
iskola még - még mindig iskola
felejtsük el inkább
karkötőt vagy nyakláncot válassz
legkisebb gyöngyöt válogat - gránát legyen a lánca
hosszú hajában megpihen a nap legszebbik sugára.
Százlábúak ha összejönnek
családi a csoda
várunk
s
hamarosan megérkezik a legkisebb unoka
telefon kattog
mert nevet
mert kúszik-mászik mert VAN
s
unokatesói kedvükre szeretgetik alkonyi csenddé olvadásban.
Szív mélyén öröm kucorog
gyufa sercen lobbanó gyertya lángja
filmkocákon életfilm pereg - egekbe szökik a hála
visszaülök a kanapé párnára hogy nézhessem a jelen képeit
tökéletes kék szépség így az élet itt
színesebb mint a legszebbik kifestőpapír és nem hiányzik semmilyen radír.
Lábakat masszíroz máris Mama és jéghidegre dermedt talpakat puszil
nem gondol közben arra hogy másnapreggel majd csacska verset ír.
Utóirat is kellene néha
pláne ha család a téma.
Késő este jön az üzenet:
Kalandor legkisebbünk egyedül felült kihasználva a pillanatot, amikor rá ügyet senki sem vetett.
Lámpa kattan, emlék s varázslat röppen és könnyű szempárává szelídül.
 |
| P. S. P. fotó |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése