Reggelre bíbor
aztán
patyolat
hosszan figyelek
minden rezdülést
s
a
lent elfutó zöldes habokat.
Rám köszönt a szépség
távol
végtelen
két tenyérnyi virágom
kinyílt
ünnephez igazítva
simult szirmait
mutatva nekem.
Nyakamba eső csorgott
a
nyári égen
felhők között
áttörő sugár
esti cseppek illata
gyorsan tovaszáll.
Gyűrt mosoly
ott
a
túlsó parton
rikkant egy madár
furcsa várakozás
könny az arcomon
az
idő
véges - véges
érthetetlen jelek
szívbe fúló sóhaj
maradsz e még
vagy
átkelsz a folyón
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése