Eső szitál
puha könnyű fátyol
ereszkedik halkan távoli világból
cseppre csepp hull
kerülget az álom
tócsa tükre szürke
csend sóhajjal
búcsúzunk a nyártól.
Forró napok
fénye távoli emlék
levél sápad
virág hull
közeleg a nemlét
sziporka színeket felvált ma az ólom
sehol sem kereslek
nem jössz felém
a
hosszú kerti úton
illat
fény
káprázat
megannyi múlt öröm
kései ajándék
elvesztegetett
gyermeki
szitakötő percek
utam fölé a szél
kövér felleget terelget
lomha és lapos
bánattól iszamos a reggel
lustán nyújtózó erdő
ködöt párát lehel
alig látom a folyót
friss
fehéren torlódó habok
hová tűnhettek el?
Elkésett fecskék fodrozzák cikázva
az
őszi bánatot
fohászkodom
Uram
meleget adj
vénekre mosolygó napot!
Lám
mégsem oly kegyetlen
gonosz a jelen
fonnyadt levelek közt
habos virág terem
magányos gesztenye
ága messziről integet
tüskés gubók között
virággyertya libben
kései fénye
csalfa remény
bolondos tavaszi üzenet.
/2022. 09. 27./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése