Hullanak...
Emlékeim szerint
november elején már esett a hó
vacogtunk a vékony cipőben
kopottas télikabátban
szél huzigálta sapkánkat fülünkbe húztuk
az
első
hógolyót keményre gyúrtuk
s
repült míg célt nem talált...
Ma nyár végi kertet nézhetek
párás ablakon át.
Tarka a kép
billen a lét
s
én
visszavágyom
messzire vivő
sáros
latyakos utamat járom
didergő álom
pedig
szekrényemben
itt
sorakoznak
bélelt cipők
meleg kabátok
kesztyű is akad
tucatszám sapkák és sálak
ezer színben pompázó novemberben
levelek hullanak
cseppek peregnek
s
a
gyermekkori évek
újra
csodává színesednek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése