Tudom, tudom, napjainkat nem azzal a kéréssel kezdjük reggel, hogy ez vagy az ne történjen meg velünk ma (sem). Természetes a pirkadat csodája - akár rózsapír felhők formájában érkezik, akár borúsan, eső, hó, szél váltogathatja egymást, a nap elkezdődik kinek-kinek saját rituáléja szerint. Számomra az élet a hideg idő beálltával gyökeresen megváltozik, véget érnek lassan a kerti feladatok, a kint lét lerövidül. Marad ugyan a korai ébredés - vac-vac hőmérséklet - hajnali egyetlen hosszú kávé, két db keksz, utána muzsika, vers, olvasgatás, napfelkelte figyelés, hajók, madarak... Amikor különösen gyönyörű játékkal csábít a természet kilépés és kattintás. Majd midőn eljön az idő begyújtás. Frissen pattogó lángok a kályhában, lassan felmelegszik a konyha, s a meleg elterjed a házban mindenfelé. Ez itt már majdnem a tél.
(Néha oly pazar színekkel festődik át a táj, hogy kiszaladok képeket készíteni, mindenütt rózsapír, égen, vízen, felhőkön. Pompás varázslat egy új nap hajnalán.)
Vasárnap eltérve a szokásos reggeli ceremóniától korai begyújtás, sodrófa, tepsik, sütés, hogy indulásra tálba kerüljön a stangli. Minden a tervek szerint haladt, szeretem, ha a dolgok gördülékenyen mennek. Különösen, ha egy jeles nap áll előttem, konfirmáció és hálaadás szeretett családom, barátok körében, némi autózással, így időben kell mindennek útra készen lennie.
Indulás előtt, midőn a paripák már kint türelmetlenkedtek..., azaz duruzsolt az autó a kapu előtt, még egyszer beléptem a fürdőszobába. Smink, haj, ruha rendben, már csak kabát és szép cipő... és útra kelhetünk Budakeszire.
Csak egy pillanat, megigazítottam valamit... s ekkor fejemre robbant a zuhanykabin ajtaja. Bevallom döbbenetes gyorsasággal zajlott az esemény. Egy apró mozdulat volt, amikor hozzáértem és BANGGG! (a hang utánozhatatlan...) ezer darabra robbant a fejem fölött. Mázlim volt, hogy felöltözve és lehajtott fejjel... s hogy csak egyetlen parányi seb esett a bal kezemen. Kiráztam a hajamból a szilánkokat... s a vérző ujjamra itatóst kerítettem, s már indulnom is kellett. Csak utóbb, délutáni átöltözködéskor vettem észre, hogy több szilánk is nyakamba, hátamra hullt, megkarcolt, a fehér felsőm apró piros foltjai mutatták a vércseppeket.
Szép napunk volt!!! Mécsest gyújtottam apámnál, S.P. unoka szaladt elém és ölelt a nagy hóban, megtelt a templom, innen is, onnan is kedves arcok mosolyogtak, első L unokám és még két nagylány halk szavú válaszai közt megvillant lelkészünk bölcsessége, hálaadó énekek és a fiatal lelkészhallgató bizonyságtétele. Utána közös ebéd, finomságokkal megrakott asztal. Unokák, rokonok, barátok!
(Végül itthon a romok eltakarítása, milliom kis darabka összeszedésével múlatva a délutánt, óvatos térdelés közepette.)
HÁLA!
Mert, ha nem is kezdjük úgy a napot, hogy kérlek Uram ne robbanjon fel ma sem a zuhanykabin ajtaja... időnként megálljt parancsol nekünk, s ad egy kis gondolkodási időt. Hogy tudjunk hálát adni a lét egyszerű perceiért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése