A
hajnal kormos arcát
fénysáv deríti fel
végre tetőn koppan a csepp
s
monoton nótát énekel
míg cseppek csorognak
cinke érkezik
mag feketéllik
csöppnyi elégedett
hang hallatszik.
Akár az álom olyan a kép
őszi pazarlás tárul eléd
sárgás
rőt
barna
utunkat avar takarja
s
ha
hullani készülne egy levél
megvárom amíg majd földet ér
sár
tócsa
várja itt
elmúlást látok
sebeit titkoló
szomjúhozó föld
von magára színes takarót
nézem a létpergető képet
múló
őszi meséket
lapozgatnék neked ha mégis kéred.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése