Egy lekésett irodalmi pályázat két verse... szabadjára engedve.
Éveken át az év utolsó két, korai sötétségbe hajó hónapja eseményekkel volt színesítve...
Érd és Irodalom.
Pályázatok és alkotások.
Szép, kedves alkalmak sorjáznak gondolataimban, amikor együtt örültünk, tapsoltunk, s hallgattunk szebbnél szebb verseket, prózai alkotásokat.
Ma éppen a 2022-es eredményhirdetés képeit hozza elém az emlékezés, tegnap is volt emlékeztető fotó, s visszatekintve az elmúlt időkre - gavallérosan bánt velem a múzsa és a verskedvelő zsűri.
Az idén lemaradtam - majd egy héttel megkésve -, mert őszintén szólva slendrián vagyok.
/Szigor és rend uralkodik immár, nincs részrehajlás lüke firkászok kedvéért./
Napok, határidők úsznak ki a fejemből, néha fogalmam sincs arról, hogy kedd van, avagy szerda. Ez a boldog nyuggerség egyik hozadéka.
Így esett, hogy az idei érdi pályázatra (késve) beküldött versek, megunva a "fiók" mélyét nyafogva kérlelni kezdtek, hogy ne legyek szívtelen, s hagyjam, hogy napvilágot lássanak. Így hát a nyájas olvasóra bizatik, hogy érdemes volt e klaviatúra koptatással múlatnom az időt, vagy sem?!
Tessék!
Ajtók mögött kincsek
múlt őrző kopott kilincsek
ki tudja hányszor fogta kéz
szívgondtól nehéz
vagy
örömtől lázas könnyű érintés
kilincsek
zárak
ajtók és kapuk
szentélyekbe vezethet az út
erős hit
jéghideg kőfalak
vasból vár
kín vagy menedék
csendbe hulló imák
összekulcsolódó kéz
zsolozsmák
áldások
átkok
megnyugvás vagy végső elszámolások
morzsálódó szavak
fájdalmak kínok foszlanak
vagy
béklyóba kötő bánat
kétségek
néma
sötétben torkon ragadnának
nyugalmat sehol sem találnak.
Terhek ha nyomorítanak
Isten szent ege alatt letérdelek
úgy várom
szélbe szálló sóhajomra érkező válaszát
van megbocsátás és van kegyelem
selymes fényű őszi utakon elkísér a hála
melengető napjaink emlékét viszem vállamon
sírig kísér a kétségeket oszlató bizonyosság és az életszerelem.
Gyönyörű!
VálaszTörlés